2018. február 25.

"A fájdalom megköveteli, hogy érezzék." - L.H.Cosway: A Crack in Everything

február 25, 2018 0 Comments

"Life ​used to be simple."

"I was a city girl with humble dreams. Then Dylan O’Dea broke into my flat, held me against the wall and told me to stay quiet. It was like in the movies, where the universe zeros in on a single scene. (...) For Dylan, the sky was always falling. He showed me how our world is a contradiction of beauty and ugliness. How we choose to ignore the awful and gloss over it with the palatable. How you need just a tiny drop of something unsavoury to create every great scent. Pretty deep for a pair of teenagers living in a block of council flats in inner city Dublin, right? Probably. But we weren’t typical. We both had our obsessions. Mine was growing things, Dylan’s was scent. He taught me how to use my nose, and I introduced him to the magic of flowers. I had no idea that one day he’d build an empire from what we started together. But before that, there was love and happiness, tragedy and epic heartbreak...

My name is Evelyn Flynn and I’m going to tell you about the crack in everything."

 

"Az élet? Egyszerű."

"Városi lány voltam, egyszerű álmokkal. Aztán Dylan O'Dea betört a lakásomba, a falnak nyomott, és azt mondta, maradjak csendben. A helyzet olyan volt, mint a filmekben, ahol a világegyetem egyszerű képkockákban sűrűsödik össze. Belenéztem a szemébe, és azonnal tudtam, hogy valami más lett. Hogy meg fog változtatni. Dylan számára az élet afféle "szükséges rossz" volt, számára az égen mindig ott voltak a felhők. Ő mutatta meg, hogy az élet csupa ellentmondás, hogy a világ a szép és a csúnya örök körforgásából áll. Hogyan hagyjuk figyelmen kívül a szörnyűt, és jussunk rajta túl azzal, ha csak a szépre koncentrálunk. Hogy néha elég egyetlen csepp kellemetlen ahhoz, hogy valami nagyszerűt alkossunk. Igazán mély gondolatok egy tizenéves pár számára, akik Dublin egyik tömbházában élnek, nem igaz? Talán. De nem voltunk átlagosak. Mindegyikőnknek megvolt a saját rögeszméje. Enyém volt a dolgok növesztése, Dylan számára az illatok jelentettek mindent. Megtanított, hogy használjam az orrom, én pedig megmutattam neki a virágok rejtett világát. De arról fogalmam sem volt, hogy egy nap felépített valamit, amit majd egyszer, közösen kezdünk el. Ám mielőtt még minden elkezdődött, volt szerelem, boldogság, tragédia, és egy óriási szívtörés...A nevem Evelyn Flynn, és én fogok neked mesélni a törésről, ami minden dologban ott van."


272 oldal
Írta: L.H.Cosway 
Sorozat: Cracks Duet 1. (Törött Páros 1.)
A Cím tükörfordítása: "Egy Törés Mindenben"


Csavar: ✓
Érzékiség: ✘✓
Cliffhanger: ✓
Morális kérdések: ✓
Váltott szemszög: ✘
Olvasható-e önállóan: ✓
Everglow olvasta: angolul

Goodreads arány: 4,28
Megjelent: 2018. január 30.
Főszereplők: Evelyn Flynn & Dylan O'Dea

Címkék: kortárs, New Adult, LMBT, romantikus, szerelem, zaklatás, halál
 
Olvasási sorrend
I. A Crack in Everything
II. How the Light Gets In


Goodreads||Moly ||Amazon

Cover love, or cover hate?


Ez itt Everglow. Everglow lát valamit a Goodreadsen, ami felkelti a figyelmét. Everglow megnézi a borítót, a fülszöveget, és rájön, hogy ő most találta meg újra a Bölcsek Kövét, majd fogja magát, és a kis szülinapi zsetonját arra fordítja, hogy elolvashassa ezt a könyvet. Everglow ezután facepalm arccal felétek fordul, és azt kérdezi: miért??? - Azt hiszem, ezzel már minden létezőt, illetve nem létezőt elmondtam, ami most a fejemben kavarog, és ha többre nem leszek képes, azért elnézést kérek mindenkitől. Semmit nem olvastam eddig az írónőtől, és bevallom, megnéztem, hogy akkor most írót, vagy írónőt kell veletek megosztanom. De szerintem nektek sem mond sokat a név, kivéve az olyan könyvmolyoknak, akik figyelemmel kísérik azt, mi folyik az USA háza táján - könyves dolgokban.

L.H.Cosway Dublinban, Írországban él, leginkább kortárs romantikus, és urban fantasy műfajban alkot. Elég sikeres írónőnek számít, olyan könyvekkel a háta mögött, mint a "Six of Hearts", a "Hooker and the Hermit", vagy a "Still Life With Strings." Illetve most a Törött Páros sorozat. A 4,28-as arány Goodreadsen már elég jónak számít, de szerintem megy ez még feljebb is, legalábbis ha rajtam múlik, biztosan. Nehéz úgy írni, hogy ne áruljak el semmit, és persze - most - tényleg rajtam van mindenki szeme, mert én írok erről a sorozatról először. Kihívás? Naná. Tartsatok hazug semmirekellőnek, ha azt mondom, hogy nem a borító keltette fel a figyelmemet, holott csakis ezért kezdtem bele. Nem tudok mit mondani, engem fogva tart a két borító, és ezt annyival érték el, hogy egyszer - legfeljebb kétszer - néztem meg őket. Azt pedig tudjátok, hogy vizuális típusként elég, ha mindössze két másodpercig nézek valamit. Ha megfogott, nincs megállás. 

A két borítót nagyon ügyesen, szépen tervezték meg: míg az elsőn egy fiatal fiút láthattok, aki erősen koncentrál valamire, a másodikon a leányzó mintha szégyenlősebb, vagy inkább szomorúbb lenne a kelleténél. Aki még csak most ismerkedik, barátkozik a borítókkal, annak elárulom, hogy a két modell a sorozat főszereplőit jeleníti meg, Evelynt és Dylant. Utóbbit sokkal könnyebb volt megjelenítenem fejben, mint előbbit, de ezt majd az értékelésben. Utoljára mondom, ki nem állhatom a lila színt, ki lehet vele űzni a világból - de ezek az árnyalatok csodálatosak, és ez a háttér mögöttük...azért is lettem szinte azonnal szerelmes, mert emlékeztet szebb napjaimra: nyáron állandóan odakint ülök, és nézek fel az égre, aztán úgy kell engem bevonszolni az udvarról, ha sötétedik. Hiszek abban, hogy az ember lelkét nem lehet bezárni egy szobába, hanem odafent repül az égen, mint a madár. Kicsi koromban azt mondták nekem, akik elmentek, ott vannak, a csillagok között. Aztán csodálkoznak, miért vagyok szentimentális, és szeretem az olyan sztorikat, mint pl. hogy a Húsvét - szigeti kőszobrok éjjelente az ég felé fordulnak...

Nem szeretek címeket magyarosítani, mert az olyan, mintha elvenném a lelküket, de itt most érdemes megtenni, mert sok minden derülhet ki. Úgy érzem, hogy az írónő nagy rajongója Leonard Cohennek (a Hallelujás fickó - 2016-ban hunyt el) hiszen a két cím az ő egyik számából, az Anthem - Himnusz - első két sorából származik. Aszondja' hogy "mindenben van törés, de ezen keresztül jut be a fény is." - Enough said. Ezzel a 11 szóval elmondtam mindent, ami ezt a két könyvet, illetve az első részt leginkább jellemzi. Zseniálisan sikerült a címeket megoldani, de akkor még nem is beszéltem magáról az első részről, ami - néhány helyen - igencsak meglepő volt, és akkor még finom voltam.



Kis kérdéslistám első pontja szerint írnom kell egy ismertetőt arról, hogy a műfajban hova lehet ezt a könyvet helyezni. "Hú gyerekek" - mondom én, miközben rápillantok a listára - ez nehezebb lesz, mint eddig bármelyik más értékelés, ráadásul tartanom kell a lepcses számat is, nehogy eláruljak valamit a cselekményből. Induljunk ki a fülszövegből, és a borítóból. Ezek alapján mit tippeltek, mi lehet a műfaj? Úgy van, New Adult. Azonban nem ilyen könnyű a helyzet, ugyanis a New Adult jelen esetben még meg van spékelve LMBT-vel - ami az egyik legfontosabb szála - és nagyon pici erotikával, de csak annyival, amennyi ilyen korú karaktereknél még nem túlzás, és amit az olvasók szíve még elbír. Az nem az enyém volt, ahahaha, az én szívem darabokban van, mint az megszokott.  

Bevallom, eleinte nem nagyon tudtam megbarátkozni ezzel a könyvvel, és főleg azért, mert nem történt benne semmi. Úgy értem, az első pár oldalon történt rengeteg érdekes dolog, aztán amikor elrepült 20-30 oldal, és még mindig azzal foglalkozott a főszereplő lány, hogy a méhecskék hogyan porozzák a virágot (direkt írtam mást, nem akarom lelőni a poént) - akkor, és ott elgondolkodtam, hogy most én vagyok a hülye, nem értettem valamit jól, or what? Aztán rájöttem: nem én vagyok értetlen, csak a könyv szerkezete épül lassan, és ebbe az is beleértendő, hogy sorokon keresztül beszélnek pl. parfümökről. Szóval kellett hozzá kis idő, míg megszoktam. Aki gyors sodrású, pörgős NA könyvet vár, ezt felejtse el. Sokkal inkább a morális értékekre fókuszál, és minden úgy halad, ahogy annak rendje & módja szerint haladnia kell. Legalábbis egy darabig. Legalábbis néhány karakter számára. Persze lesznek benne érdekes részek, amik nekem annyira nem okoztak meglepetést. De csak a vége felé. 

Aztán itt van következő pontnak a nyelvezet, a stílus. Kutya legyek, ha eddig bármelyik idegen nyelvű olvasmányomhoz is ennyiszer kellett szótárt, vagy a saját tudásomat használnom. Ugyanis rengeteg benne a szlenges kifejezés, amikhez itt, Magyarországon iszonyú jó fordító kellene, és még akkor is megkockáztatom, hogy nem lenne tökéletes a fordítás. Mint amikor Will Smith száma, a "Gettin Jiggy Wit It" volt az egyik könyvben, és pontosan ismertem a jelentését, mégsem tudtam megfogalmazni magyarul.  Mert a magyarban nincs olyan szó, hogy "Jiggy" - ez a bulizásra az egyik szleng, az, hogy a maximumon érdemes élni. De hogy ti is lássátok, leírok egy egyszerűbbet: "There'll be a strict no-pyjama policy." - Na most ha nem négyszer, akkor ötször olvastam újra, míg felfogtam, hogy ez tulajdonképpen az, amikor a párok pizsama nélkül alszanak - vagyis meztelenül. Magyarul így néz ki: "Lesz egy szigorú nem - pizsama irányelv." Komám, ha te mondod...és állítom, ez még az egyszerűbbek közé tartozik, úgyhogy feladta a leckét. Aztán ott voltak még az utalások különböző együttesekre. Na most, itt azért kezdtem el nevetni, mert a Black Eyed Peas már kb. 4 - 5 éve abbahagyta a közös melót, ebben meg arról sem volt gőzük a szereplőknek, mit jelent a "My Humps" kifejezés, mert az a szám csak akkor jött ki. (2005-ben 12 éves voltam, most leszek 23.) Nosztalgia? Abszolút. 


Említettem korábban, hogy a karakterek közül Evelyn-t volt nehezebb körvonalazni, míg Dylan-hez szinte azonnal tudtam képet is társítani, és ahogy haladtam előre az olvasásban, annál biztosabb voltam a dolgomban: szinte láttam magam előtt Ansel Elgortot, vagy a szebb napokat is látott Zac Efront. Ha valaha film vagy sorozat lesz ebből a könyvből, én tudni fogom, kiért kezdjek el tüntetni Dylan szerepére. Na mindegy. A lényeg, hogy Dylan közel se olyan, mint amilyen egy hozzá hasonló 17 éves fiú.* Kissé (?) őrült édesapjával él, számára az élet véletlen sem színes, hanem fekete, és a végletekig realista - Evelyn pedig az ellentéte: ő az örök optimista, az örök szivárvány: állandóan jelen van, de nehéz körülírni. Joggal jöhet a kérdés, hogy akkor ők ketten...? Igen. De...

Ebben a sztoriban a közhely, miszerint "az ellentétek vonzzák egymást" - teljesen igaz, és  végig jelen van. Csak nem éppen úgy, ahogy elképzelitek. Itt jön képbe az LMBT szál, de erről tényleg nem beszélek, maradjon valami nektek is. Evelyn édesanyja 15 éves volt, amikor terhes lett vele, és szépen el is hagyta egy fickóért, azóta pedig a nagynénje, Yvonne neveli, aki szintén kap lehetőséget, hogy bemutatkozzon, sok mindent szántak neki is a történetben. És akkor a karaktereknek kell egy közös kapcsolódási pont is, ugye? Nos, azt elmondom, hogy Evelyn és Dylan mindig is közelebb voltak egymáshoz, mint sejtették, de egy nap valóban lehetőségük is adódik az "ismerkedésre." Onnantól kezdve pedig senki nem állhat az útjába egy csodálatos, szívszorító szerelemnek. Vagy mégis? 

Főszereplőink nem átlagos kamaszok: Dylan képessége szinte mindenre rányomja a bélyegét, amit csinál, Evelyn pedig szintén nem az átlagos kamaszlány, hiszen 17 éves létére nem jár moziba, nem is bulizik - mert nem érdeklik ezek a dolgok. Ő egészen mással foglalkozik, amibe szívét - lelkét beleadja. Dylan és Ev egymástól nem is állhatna messzebb - de ahogy mondtam is, a szerelem vak, az ellentétek vonzzák egymást. Természetesen a könyvnek morális kérdése is van, amibe mindenképp érdemes beleásni magát az olvasónak. Az egyik pl., hogy mi az, amit egy szerelem elvisel, aminek a súlya alatt még nem roppan össze. 

Mert - kérem szépen - ez itt az élet, és az életet kicsit sem érdekli, hogy ki, merre, hogy, hány méter. Jön, megy, néha úgy érkezik, mint egy hullám, és mindenkit elsodor. Rajtunk áll, mihez kezdünk vele, hogy a padlón maradunk-e, vagy felállunk, és megyünk tovább. Aztán érdemes erre a kérdésre is megkeresni a választ, mielőtt valaki belekezd a könyvbe:  nem mész a szerelmeddel, mert akkor elhagynád a szeretteidet, mindenedet, és rettegsz az ismeretlentől - ezért ott maradsz, ahol nem lesz esély a boldogulásra, a kitörésre. Viszont azt is szeretnéd, hogy a szerelmed kitörjön, szárnyaljon, sikeres legyen. Döntsd el: visszahúzod a szerelmedet, hogy veled maradjon ott, ahol egyikőtök sem lesz boldog - vagy elengeded őt, hogy megtalálja a boldogulást, és szárnyaljon - nélküled...

Kép forrása: Goodreads

Függetlenül attól, hogy a cselekmény lassan halad előre, és bizony oldalakat kell arra várni, míg tényleg történik valami, én ezt a könyvet nagyon megszerettem. De tudjátok mit? Az első, kb. 60 - 70 oldalt (és azután is vannak erre utaló jelek) leginkább egy eltúlzott High School Musical részhez tudnám hasonlítani, hiszen itt van Troy és Gabriella, akik a hangosító srác miatt - azaz a közhelynél is közhelyesebb, és röhejesebb módon - ismerkednek meg, de onnantól kezdve instant szerelem, boldogság, amíg Sharpay ki nem találja, hogy neki Troy kell, de útban van Gabriella. Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy egy olyan környéken, mint amilyenen ez a cselekmény játszódik, nem túl szerencsés "más"-nak lenni.
  
Vannak ám barátok, mellékszereplők is, mint pl. Ryan, Chad, vagy éppen Taylor, de lehet, hogy egy közülük mégsem csak háttérszereplő marad. Újdonságként tudom megemlíteni, hogy a cselekmény két, egymással ellentétes világot mutat be, a csúnya, és a szép kettősségét: a helyszín Dublin egyik belső, bérházas negyedében játszódik, ahol nem könnyű az élet... akadnak olyanok, akik szebb életről álmodoznak, hiszen az álmodás, a nagyban gondolkodás az egyetlen lehetőség a kitörésre, a szörnyű valóságból kiszakadásra. Ugyanakkor az a szépség, amit a világ rejt, ha van bátorságunk rátalálni - túlmutat mindenen, időn, életeken, határon.

Ahogy eddig csupa szép dologról beszéltem, úgy most néhány olyan dolgot is meg kell említenem, amik felett azóta is nehezen tudok szemet hunyni. Nem értem például azt a részt, amikor...nos, a szerelemből, khm, az lesz. 17 évesek, aláírom, de tényleg nem akadt addig senki, aki ezeket felvilágosítsa, és közölje velük, hogy védekezni kellene? Legalább beszélni róla, vagy a fene tudja. Ráadásul akad más is - Evelyn részéről pl. hogy az anyukája, és a lányok a szomszédban is kamaszként lettek édesanyák, és ezzel Evelyn pontosan tisztában volt. Ez történik akkor, amikor az írónő elfelejti, hogy mit adott addig a karakterének. De biztos csak én vagyok megint bogaras. 

Más hibát ebben a könyvben...nem nagyon tudok mondani. A "Crack in Everything" az első része egy utazásnak, amiben egy szerelem kialakul, elkezdődik, de az élet közbeszól, nem is akármilyen módon. A főszereplőknek pedig el kell dönteniük, mi számukra a fontosabb, hogy egy törés miatt lemondanak-e egymásról, és a választott útról van-e visszafelé. Ez a sztori mosolyt csal az arcodra, betesz egy buborékba, amiről azt hiszed hogy úgy is marad, de a valóság néha kegyetlen. A buborékod megvéd mindentől - kivéve az élettől. Aztán csak a könnyek maradnak. Erősen függővéges, úgyhogy én is csak a következő részben tudom meg, mi történt a karakterekkel azután a bizonyos dolog után. Szívből ajánlom annak ezt a 272 oldalt, aki nem bír az érzelmeivel, és robban, mint a vulkán, ha valami nem úgy történik, mint a mesében. :) 


Ahhoz képest, hogy eleinte abba akartam hagyni az olvasást, a végén egész szép kapcsolat alakult ki közöttünk. Azaz el sem akartuk engedni a másikat. Ennyi érzelmet, 272 oldalon...hasonlónak még a közelében sem jártam az utóbbi időben, vagy csak elvétve. Azt hittem, egy lány szemszöge már nem sok újat tud nekem mutatni, de ahogy elolvastam ezt a könyvet, nyilvánvalóvá vált, hogy igenis van még a lányokban spiritusz. Én is tudok még újat mutatni. Ráadásul ott van még a függővég is, amihez az utóbbi időben nem sokszor volt szerencsém. Sikerült a könyvnek elérnie azt, hogy izgatottan és a falat kaparva várjam a második részt. Kíváncsi vagyok, ha ez ennyire meggyötört lelkileg, mi lesz a következőben. *Kérem szépen, ez a srác parfümöket válogat olyan nőknek, akiknek nincs erre elég keretük, és a saját csajának Yves - Saint Laurent-et, Guccit, Chloét akar adni, de a nyomorultja nem fogadja el, mert neki jó lesz a Body Shopos is..nos, ezúton is üzenem, Evelyn, ha neked nem kell a parfüm, én - duzzogva - elfogadom, és majd rád gondolok, ha használom, a srácot meg megtartom magamnak. Még azt mondja, olyan a szemem, mint a zafír, ha rásüt a nap - igen, Dylan O'Dea hivatalosan is a könyves álompasijaim első helyére lépett, és ez volt az első rész...

Végső értékelésem 



Halvány fogalmam sem volt, miről írjak ebben az extrában. Aztán úgy a könyv vége felé körvonalazódott, de hogy Dylan, vagy Evelyn legyen...mindkettőjük szenvedélye fontos szála a cselekménynek, de végül úgy döntöttem, a mai értékelés extrájában a parfümökről hozok nektek néhány érdekességet, mert előbbi közelebb tudott hozzám kerülni, mint a lány, bár nagyon megszerettem őt is. Meg amúgy hajszállal azért nyert, mert odáig vagyok a parfümökért, az utóbbi években valami mánia alakult ki nálam, és a polcon van vagy 15 darab. Nem ritkán képes vagyok ezreket kiadni értük. Meg amennyim épp van. Lássunk néhány szagos érdekességet a parfümökről!

Mindennapjaink részét képezik a régen elérhetetlen luxust jelentő parfümök, melyeket úgy fújunk magunkra reggelente, hogy bele sem gondolunk, milyen hosszú utat járt be ez a kozmetikum. 

A parfüm ősének tekinthető illatosított balzsamok és kencék már a görög, és az egyiptomi nők szépségápolási rituáléjában is fontos szerepet játszottak. A régészek által feltár leletek szerint már 4000 évvel ezelőtt alkalmazták az illatos olajokat.

A modernkori parfümöknek magyar vonatkozása is van, hisz az első üvegcsébe zárt, alkohollal kevert illatfelhőt 1370-ben alkotta meg egy szerzetes Piast Erzsébet magyar királyné számára. A találmány különlegessége az volt, hogy a szerzetes egy kevés alkoholt is adott az illóolajokhoz, így könnyebb volt a parfüm felvitele és az illat is tovább tartott.

A világhírű francia parfümkészítő, a Miss Dior megalkotója, Jean Carles (1892-1966) anozmiában szenvedett, vagyis egyáltalán nem volt képes érzékelni az illatokat. (Hahaaa, ez fontos, tessék figyelni, ha olvassuk a könyvet.)

A parfümiparág fellendülése a nagy pestisjárványoknak volt köszönhető, ugyanis a korabeli európaiak meg voltak győződve arról, hogy a mérgező gőzök a fő bűnösök a fekete halál elterjedéséért. Így már a kezdetektől fogva különböző növényi olajokat használtak a levegő megtisztítása végett.

A rózsa után a jázmin a parfümgyártás leggyakrabban használt alapanyaga. 400 kilónyi, vagyis 4 millió jázminvirágból mindössze 0,5 kg koncentrált olaj nyerhető ki. A parfümkészítés jelentős, és megbecsült munkának számított az ókori Egyiptomban, ahol egyes „mágikus illatú” balzsamokat Ré napisten verejtékének neveztek. A parfüm szó eredete a latin nyelvig, a per fumum-ig vezethető vissza, melynek jelentése ,,a füstön át".

Egy 50 ml-es Clive Christian No. 1 több mint 700 euróba kerül, a No. 1 Imperial Majesty nevű parfümöt pedig csak tíz példányban készítették, és kristályos - 18 karátos arannyal és 5 karátos fehér gyémánttal díszített - üvegben tárolják. Rendkívüli árának köszönhetően (kb. 150 ezer euró) bekerült a Rekordok Könyvébe is. 

A parfüm rendelkezik a legmagasabb illóolaj koncentrációval, aránya 15-30%. Előnye, hogy nagyon kevés mennyiség is elég a használatakor, és 6 órán át is érezhető. Ez a legerősebb, és a legdrágább illatszer is a piacon. Ezt követi az EDP (Eau de parfum), amely a parfümhöz képest ugyan kevesebb, de még mindig viszonylag magas 8-15%-os illatanyag tartalmával. Különösen estére, alkalmakra ajánlható. Tartóssága 3-5 óra. Rendkívül közkedvelt az EDT (Eau de toilette), amely 4-8% illatanyagot tartalmazó parfüm, mely főleg mindennapos használatra, illetve nyárra ideális. Tartóssága 2-4 óra. Az EDC (Eau de cologne - magyarul kölni víz): 3-5% illatanyagot tartalmazó, könnyű, többnyire frissítő hatású (citrusféle, illetve levendula, rozmaring, kakukkfű, narancs, jázmin kivonatát tartalmazó) parfüm. Tartóssága 2 óra.


Jelek, ami segítenek megkülönböztetni a hamis parfümöt az eredetitől
Figyeld meg a dobozon található celofánt! Ha a parfüm igazi, akkor a celofán minőségén sem spóroltak: erős, vastag csomagolóanyag került a dobozra, ami tökéletesen simul rá. Ha a celofán laza, mozog a dobozon, akkor hamisítvány. Érdemes egy pillantást vetni a celofán ragasztására is: az igazi parfüm esetében ez gyakorlatilag észrevehetetlen, míg a hamisítványoknál látszik az átfedés, el vannak csúszva az élek, vagy maga a ragasztó is kivehető. A valódi parfüm nem csak úgy kocog a dobozban, hanem belülről is ki van támasztva, hogy a csomagolás megvédje az üvegcse értékes tartalmát. Ha nincs papírtámaszték a dobozon belül – vagy van, de nem fehér, hanem szürkés, eltérő színű – hamisítvány. A minőségi parfümgyárak nem használnak sok festékanyagot a parfümökhöz, ezért a folyadék színe áttetsző, világos. Ha a parfüm színe sötétebb, erős, akkor jobb nem megbízni benne. A valódi parfüm üvege jó minőségű és sima felszínű, nem látszanak rajta durva illesztések vagy törések. A hamisított parfüm ezzel szemben kontúros vagy darabos, érződik, hogy nem valódi üveg.

Everglow gondolatai: bizarr hagyományok a földön - te túlélnéd őket?

február 25, 2018 0 Comments

Mindenre van magyarázat - még a fentebb írt, eléggé morbid hangzású címre is. Mivel mostanában sokat olvasok angolul, nemrég jutott el hozzám Leylah Attar könyve, a Mists of the Serengeti. Tekintsünk el attól, hogy nehézségéből adódóan most fogok harmadjára nekiveselkedni - remélem, most már sikerül - de ameddig jutottam benne, az szörnyen megrázott. Persze azelőtt is tudtam a könyvben írtak létezéséről, hiszen nagyon szeretek információk után kutatni, nézelődni - ezért is döntöttem úgy, hogy a blogon ne csak száraz tények, könyves dolgok legyenek, hanem néha helyet szorítanék kényesebb, és valószínűleg sokak számára érdekesebb témáknak is. Például amit a könyv is ír: mi van akkor, amikor egy albínó kisgyerek nem a fejlett világba, hanem a fejlődőbe születik, és ott is kell élnie az életét. Aztán később érdemes lenne beszélni azokról az iszonyatos törzsi és másféle hagyományokról is, amik 2018-ban még mindig élnek és virulnak a földön...

Albinizmus
Kapcsolódó könyv - Leylah Attar: Mists of the Serengeti


"Az albinizmus veleszületett, szemet, bőrt, hajat érintő pigmenttermelési zavar, az albínók bőre tejfehér, hajuk vörös, szemük pirosas. A világon húszezer ember közül egy szenved albinizmusban, Afrikában pedig körülbelül egy az ötezerből. Tanzániában az albinizmus előfordulása ötször nagyobb, mint bárhol a földön, az ország 39 millió fős lakosságából közel 270 ezren albínók." - Na most jöhetne a kérdés, hogy miért okoz ez a genetikai rendellenesség gondot, hiszen nem vagyunk állatok, tiszteletben tartjuk, hogy valakinek ilyen betegsége van. Sőt, részemről inkább a csodálat. 

Azonban mi van itt, ami talán nincs Afrikában? Bizony: fejlett társadalmi közeg - rendben, ez csak nézőpont kérdése, ne menjünk bele abba, hogy a mi társadalmunkban is vannak kerékkötők, akik a birkák szintjén állnak - maga a megértés, hogy nem tudják, mivel jár egy ilyen betegség, aztán fejlett eszközű, tanult orvosok, segítők, akik megértetnék, hogy az albínó is ember, csak "más." És ezzel a mással ott nehezen lehet mit kezdeni, a hagyományokat lehetetlen megváltoztatni. Gondoljatok bele, ha azt mondanám, hogy felejtsenek el mindent, ami a magyar embert magyar emberré teszi, mert a hagyománynak nincs értelme - kitörne a háború, engem meg fellógatnának a Gellért - hegyre, és ez elvileg fejlett társadalom...

Szóval számomra egyszerűen hihetetlen, hogy 2018-ban, még léteznek helyek a földön, ahol a tudatlanságnak, a fejletlen infrastruktúrának, és még sok másnak köszönhetően ilyen állapotok uralkodnak. De mire is gondolok pontosan? Nos, ott kezdeném, hogy Burundi és Tanzánia egyes részein a kuruzslók (!) vagy a boszorkánydoktorok (!!) jelentik azt, amit nálunk mondjuk a háziorvos, tehát ők ott a főmuftik. Ha azt mondják, hogy a gyerek más, mint a többi, mert fekete helyett fehér színű, vörös a szeme és a haja, akkor annak úgy kell lennie: egyszóval befolyásosak. 

A gond ott kezdődik, hogy szerintük az albínók testrészei varázsfőzetek készítésére alkalmasak. TESTRÉSZEI. VARÁZSFŐZET. Egy komplett albínó gyerek 75 ezer dollárt ér, és mindenét - bőr, szem, haj, vér, lábak, karok, csontok, stb. - felhasználják. "Az ország eldugott, vidéki közösségeiben máig élő hagyomány, hogy az albínók testrészei az orvoslásnak tekintett törzsi varázslás fontos “alapanyagai”. Aki ilyen “ereklyéket” birtokol, arra nagy szerencse, pénz, szerelem, gazdagság vár, kiváltságos és hosszú élete lesz. Gyakorlatilag permanens hajtóvadászat folyik az albínók ellen; egymást érik a gyilkosságok és a csonkításos bűncselekmények szerte az országban. 

Az életminőség minden esetben rossz, a beteget a fokozott fényérzékenysége, a napsugárzás olykor végzetes ártalmai tartós "szobafogságra" kényszerítik. Nagyon sok albínó gyermek nem tudja, hogy mivel jár az állapota, és hosszú órákat dolgozik a tűző napon. A napolaj luxuscikknek számít Afrikában, gyakori a bőrrák, egy albínó általában a harmincadik születésnapját sem éli meg - de tegye össze a két kezét, ha mégis. Az albínók testrészeinek tulajdonított hiedelmek a muti-rituálékhoz vezethetők vissza. Emberi testrészek felhasználásával olyan bájitalokat kotyvasztanak, amelyek állítólag gyógyításra használhatók, de hatalomhoz, erőhöz is hozzásegítenek. Ezekért akár több száz eurót is megadnak, főleg, ha élő áldozatból származnak, mivel sikoltozásuk (!!!) növeli a belőlük előállított "csodaszerek" hatását. Annak ellenére, hogy az orvostudomány eredményei rohamosan terjedtek az elmúlt évszázadban Afrikában is, a boszorkányság, a babona és a hagyomány még mindig rengeteg afrikai gondolkodását meghatározza. 


 Ajaktányér
 
  
Tévedés ne essék, szeretem a karkötőket, a nyakláncokat, a fülbevalókat...ez viszont a bizarrság valami egészen érdekes és különös formája. Ajaktányér néven ismert ez a szörnyeteg, egyes dél - amerikai és afrikai törzsek nőtagjai viselnek ilyet, pubertáskoruktól kezdve. Aztán ahogy nőnek, úgy változik a tányér mérete. Kezdetben 10 cm, idővel az igazán menőknek pedig 15 - 20 cm átmérőjű tányér dukál..."A hagyomány a 18.századból ered, amikor az asszonyok az agyagtányérok segítségével igyekeztek elcsúfítani magukat, hogy ne legyenek vonzók a rabszolga-kereskedők számára. Manapság azonban az ajaktányér már a szépség szimbóluma. A tányér mérete azt is mutatja, hogy hány marhát fizetett a vőlegény az arájáért. A tányérral az ajkukban a nők nem tudnak beszélni és enni, és csak akkor vehetik azt ki, ha férfi nincsen jelen és egymás között vannak. A fiatal lányok örömmel viselik ezt a furcsa testékszert, és arra törekszenek, hogy minél nagyobb tányért hordhassanak, ezzel ugyanis szebbek, kívánatosabbak lesznek a férfiak szemében. (!!!) Hogy hogy készül? Nos, először is pokoli fájdalommal, az alsó vagy felső ajkakat bemetszik, és ahogy az idő telik, egyre nagyobb tágítókat helyeznek a résbe. A tányér legtöbbször agyag, de szívesen élnek olyan természet adta lehetőségekkel is, mint a FA. Szerencse hogy nem üveg, vagy porcelán... 

Nyakgyűrűk 



A padaung (jelentése: hosszúnyakú) törzsek eredetileg Burma területéről származnak, az elmúlt évtizedekben menekültként települtek át Thaiföldre, ahol ma is találkozhatunk velük. A lányoknak 5 éves koruktól kezdve, minden évben újabb és újabb sárgaréz karikát helyeznek a nyakára. A gyűrűk viselése lenyomja a kulcscsontot és elsorvasztja a nyakizmokat, ezért felnőtt korukra a nyak hosszúság az alapállapot kétszeresére nyúlik. A közhiedelemmel ellentétben a nők nem fulladnak meg, ha eltávolítják nyakukról a karikákat, ám mivel csigolyáik a karikák viselése miatt deformáltak és nyakizmaik gyengék, iszonyatos fájdalommal jár, ha nem viselik őket. Felnőtt korban a nyakukon lévő rézkarikák tömege a 4-5 kilogrammot is elérheti. Egyes kutatók szerint azért alakult ki ez a szokás, mert mert ezzel az asszonyok elvesztették vonzerejüket más törzsek tagjainak szemében, és így megmenekültek attól, hogy elhurcolják őket. Más antropológusok szerint a nyakgyűrűket azért kezdték el viselni, mert így akartak hasonlítani a helyi folklórban rendkívüli módon tisztelt sárkányokhoz. Manapság ez a különös hagyomány követése már nem kötelező, mégis sokan követik, hiszen a törzs számára a turisták jelentik a fő megélhetési forrást, akik a hosszú nyakú nőket akarják látni.

 Ahol kövérnek lenni dicsőség


Régebben volt egy műsor a Spektrumon, az "On the Spot," akkor hallottam először erről a szörnyű hagyományról. De először egy kérdés: hölgyeim, önök diétáztak valaha? Ha igen - milyen célból, mi vezérelte önöket? Hogy karcsúbbak, szebbek, edzettebbek legyenek - és mert társadalmunk a madárcsontú modelleket részesíti előnyben. Ha valakinek kicsivel is több hurka van a hasán, a combján, akkor kis túlzással ő lesz a kitaszított, a kívülálló. Tehát mifelénk a jelenlegi nőideálnak megfelelő lányok karcsúak, illatosak, ápoltak és szépek. (Igazából nekem Marilyn Monroe alkata tetszik - a szerk.) Azonban vannak olyan helyek a földön, ahol egészen más a nőideál. De mielőtt miértekre keresnénk a választ, elárulom, hogy ha valaki picit elhízott egy szegény országban, az a gazdagságot, a vagyont jelenti. Erre tessenek gondolni, amikor olvassák ezt a részt.

Mauritániában járunk, Afrika egyik eldugott országában, ahol a férfiak számára a szépség egyenlő a hájhurkákkal, így a 100 kiló alatti (!!!) hajadonok nem is reménykedhetnek kérőkben. Ahhoz, hogy a lányok férjhez mehessenek, a családok már 6-8 éves korukban elkezdik őket rabszolgákkal hizlaltatni. Külön személyzet gondoskodik arról, hogy a lányok megigyák a napi húsz liter (!!!) tevetejet, megegyék reggelire a hatalmas tálnyi tejben főtt búzát, a rizst, a szárított húst. Ha a lányok csak a térdükre le merik tenni a tálat, a hizlaló asszony fadarabokkal fájdalmat okoz, így az ellenkezőknek sincs választásuk: a napi 13.000 (!!!) kalóriát meg kell enni. Ha hányni merészelnének a rengeteg ételtől, akkor azt is megetetik velük. 

Ugyanis karcsúnak lenni Mauritániában a legnagyobb bűn. Az ottani férfiak szerint egy normál súlyú nővel lefeküdni olyan, mintha férfival lenne dolguk, míg az ideális asszony puha párnát jelent boldog férje számára. E nézet ellen senki sem szól, sőt, a vékony nőket társaik is kigúnyolják, kinevetik, a férfiak is kerülik. (...) A nagy testsúly Mauritániában a pénzügyi jólét jele. Éppen ezért ebben az országban a legtöbb kislányra az vár, hogy iszonyú mennyiségű ételt és italt fogyasszanak el naponta, hogy mire felnőnek, bálnaméretűre nőve kívánatos menyasszonyjelöltekké váljanak. Az egyik “hizlaló” nő szerint a lányok sokszor sírnak, sikítoznak az etetések során, ám, ha nem hagyják abba, büntetést kapnak: egyszerűen megtömik őket. “A végén úgyis hozzászoknak”, teszi hozzá magabiztosan a rutinos hizlaló. “Amikor kicsik, nem értik, miért kell enniük, ám mire felnőnek, gyönyörűek és kövérek. Büszkén mutogatják magukat a férfiaknak.”

A kényszerhizlalásnak azonban komoly következményei vannak. A rövid idő alatt abnormális súlyt elérő kislányok nagy része súlyos egészségügyi problémákkal küzd egész élete során: rendkívül magas koleszterinszinttel, komoly szív- és érrendszeri betegségekkel, gyomor- és bélpanaszokkal, magas vérnyomással. Ráadásul ezeknek a kényszer etetett lányoknak rendkívül megrövidül az élettartama. Ám a kövérség nemcsak Mauritániában jelenti a szépséget, a tradicionális kultúrák szinte mindegyikében a gazdagság és furcsa módon az egészség szimbóluma. Ennek egyik oka a gyakran jelentkező éhínség: aki megteheti, hogy meghízik, az irigylésre méltó helyzetben van. Indiában is így gondolkodnak, ott például a vékony szó jelentése: szegény.

De nemcsak a szokatlanul vastag zsírréteg, hanem a lógó mell is egészen mást jelent Afrikában: míg mifelénk mindenki inkább megműtteti megereszkedett kebleit, ott a kemény, feszes mellű lányok éretlennek számítanak, hiszen aki már szült és szoptatott, az megtette a kötelességét, értékes ember. Amerikában és Európában a szépséget és a jólétet nem a kövérség vagy a bőrredők, hanem az a képesség fejezi ki, hogy az ideális nő bármijét átszabathatja, ha akarja. Persze emellett maradjon vékony, hamvas bőrű, ránctalan ötvenévesen is, és eszébe se jusson például megizzadni.

Házasság rablással és erőszakkal
Míg Európában és a nyugati országokban a házasság a nők egyik legnagyobb vágya, addig Ruandában felér egy rémálommal. A civilizált társadalmakban elfogadott ismerkedés és udvarlás helyett ugyanis itt a mai napig bevett szokás az erőszakos feleségszerzés. A férfiak sok esetben úgy szereznek maguknak házastársat, hogy szó szerint a magukévá teszik a kiszemelt nőt: elrabolják, majd megerőszakolják. Mivel a szüzességét elvesztett nő igen kevés eséllyel találna párt magának - arról nem is beszélve, hogy védekezés hiányában az erőszakos közösülés során teherbe is eshet -, kénytelen hozzámenni a férfihoz. A férfi a közösülést követően felkeresi a nő családját, és formálisan elnézést kér (!!!) a tettéért, majd kifizeti a nőt a családnak. A fizetőeszköz a mai napig néhány tehén vagy kecske, ritkábban pénz vagy más vagyontárgy. A frigyet többnapos ünnep keretében erősítik meg, és teszik hivatalossá. A nemi erőszak és az emberrablás büntetendő cselekedetnek számít Ruandában, a menyasszonyrablást azonban a mai napig nem tiltották be, ahogy a családon belüli erőszak is teljesen legális (!!!).

Csonkítás 
 Kapcsolódó könyv - Waris Dirie: A Sivatag Virága
 
"Az FGM (female genital mutilation) a nők elleni erőszak egyik legbrutálisabb formája, ami a női nemi szerv külső részeinek részleges vagy teljes eltávolítását jelenti. A WHO becslései szerint 100–140 millió fiatal nő él így – közülük 500 ezren Európában –, és minden évben újabb 3 millió fiatal nőn végzik el a csonkítást. Az FGM oka a nők szexualitásának ellenőrzése. A nemi szerv megcsonkításának következménye, hogy a szex fájdalmas élmény, így a fiatal nők szüzességének megőrzését, a házasságon belül pedig a hűséget – a férfinak a felesége feletti maximális kontrollját – hivatott biztosítani."

Aki érzékeny, hagyja ki ezt a részt.

A legenyhébb változatban a csikló hegyét metszik le, míg a második típus során a csikló és a szeméremajak teljes kivágása történik. A harmadik változatot szokás „fáraó körülmetélésének” is nevezni, utalva valószínűsített egyiptomi eredetére. Azok a nők, akiket ezen változat szerint csonkítanak meg, elveszítik nagy- és kisajkaikat, csiklójukat, összevarrják hüvelynyílásukat, éppen csak egy gyufafejnyi lyukat hagyván a vizelet és menstruáció távozására. Abban az esetben, ha a hüvelynyílást is bevarrják, értelemszerűen nászéjszakán fel kell nyitni azt, így bizonyítva a nő szüzességét. A felnyitást általában bábák végzik, de Etiópiában arra is akad példa, hogy ezt a férj barátai teszik meg. Végezetül létezik egy úgy nevezett „egyéb” kategória is (nemi szerv átszúrása, bevágása orvosi okok nélkül). Közös jellemzője mindegyik típusnak, hogy orvosi ok nélkül végrehajtott rituális szokásról beszélünk, amelyet bábák vagy borbélyok (!) végeznek borotvapenge, olló, üvegdarab (!!) segítségével, érzéstelenítő használata nélkül. (!!!)

Könnyen belátható, hogy a higiéniát távolról sem tisztelő bábák a beavatkozás során komoly károkat tehetnek, így például gyakran HIV-fertőzés vagy vérmérgezés forrásává válik a „körülmetélés” szertartása, amikor egyetlen borotvapengével dolgozik a bába. A vágás során fellépő vérzés elállítására gyógynövényeket vagy hamut használnak, ami nem mindig hozza meg a várt eredményt, számos lány halálához vezetve. Hosszú távú komplikációk között tartják számon a hüvely- és méhfertőzést, ciszták és tályogok kialakulását, menstruációs zavarokat és a fájdalmas közösülést, szülést és vizelést. Értelemszerűen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a lelki traumát sem, amely végig kíséri a csonkításon átesett nők további életét.

Lábelkötés 

 
A kínai nők életét több mint ezer éven át egy szörnyű kínokkal járó divat nehezítette meg: a lábelkötés. A 8. századtól a 20. századig megfigyelhető jelenség lényege, hogy a női lábakat egy több méteres szövetdarabbal gyakorlatilag gúzsba kötötték, hogy minél kisebbnek látszódjon, valamint hogy lótuszvirág formájú legyen, ami a kínai kultúrában az erotikus varázst jelentette. A fiatal nők megmártóztatták lábfejeiket egy ecet, vizelet és gyógynövények keverékéből álló oldatban, majd a lábujjakat behajlították, s átkötötték egy akár 3-5 méter hosszúságú szövetdarabbal, amelyet 2-3 havonta cseréltek. Eközben a lábujjak csontjai lassan eltörtek, a láb pedig eldeformálódott. Szörnyű belegondolni, hogy az első lábkötésre 2-7 éves korban került sor, s állítólag 2-3 év múlva már elérték a kívánt lótuszformát. A fájdalmas eljárás eredményeképpen a kínai hölgyek lábujjaiban megszűnt a vérkeringés, üszkösödés, vérmérgezés, sőt a lábak teljes elrothadása fenyegette őket. Egy becslés szerint körülbelül 10 millió nő eshetett át az embertelen eljáráson, tíz százalékuk pedig belehalt a pokoli kínokkal járó divatba.

Mellvasalás 
 
A mellvasalás szokása egyidős Kamerunnal: a női csonkításnak ezen a formáján a kameruni lányok 24 százaléka esik át, és az esetek 58 százalékában a családtagok, főként az anyák végzik el a brutális rituálét. Számunkra furcsának, sőt megdöbbentőnek tűnhet, de ez a kameruni hagyomány elvileg a fiatal lányok érdekét szolgálja. Az anyák a fiatal lányok mellének “eltüntetésével” akarják elérni, hogy a gyermekük ne legyen vonzó a férfiak szemében, ne erőszakolják meg, ne essen teherbe, és fejezze be az iskolát. A beavatkozáshoz búzaőrlésre szolgáló faeszközt, de olykor egy egyszerű lapos követ használnak, a lényeg, hogy forró legyen és égessen, ez a borzalmas eljárás pedig akár hónapokig is eltarthat. Bár a szülők valószínűleg tényleg azt hiszik, hogy ezzel csak jót tesznek gyermekükkel, arra azonban nem gondolnak, hogy a mellvasalás a fájdalom és a lelki trauma mellett rengeteg egészségi problémát is okozhat a lányoknak. Egyrészt jelentősen és maradandóan csökkentheti a méretet, a lány mellkasa lapos marad. De a mellszövet elpusztításával a mell egy zsák zsírrá is válhat, elveszíti izomzatát és formáját. A külső deformitáson túl tályogokat, fertőzéseket, esetenként rákot is előidézhet.

Vanuatu-i halálugrás 

A modern világban fiúból férfivá válni kiváltság. Míg az erősebbnek mondott nemnek a világ ezen felén elég bemutatnia a személyi igazolványát, hogy bizonyítsa, jogilag felnőtt férfinak számít, a civilizációtól elzártabb népek fiú tagjainak már kicsit keményebb próbákat kell kiállniuk, mint felvállalni az esetlegesen nem sikerült fotót a plasztikkártyán. A Csendes-óceáni Vanuatu szigetén például a fiatal srácoknak egy nem mindennapi próba során kell bizonyítaniuk. A falu lakói egy 30 méter magas tornyot építenek bambuszból, amiből aztán az ifjaknak ki kell vetniük magukat egy lábukra csavart indával. De ha ez önmagában még nem lenne elég, a játék arra megy ki, hogy az ugrónak a földhöz minél közelebb álljon meg a feje, különben semmit nem ér az egész. Az inda pedig nem erős hegymászókötél, hanem egy rugalmatlan, toldozott - foldozott madzag. Kibúvó pedig nincs, mivel az a családra nézve nagy szégyen. Tehát vagy ugrasz magadtól, vagy apu hajít ki a toronyból...


Hangyák a kesztyűben 


 


A brazil Satere-Mawe törzs férfivá avatási rituáléjában a világ egyik legfájdalmasabb csípésű hangyafaja is szerepet kapott. A Paraponera clavata, vagy más néven 24 órás hangya a nevét a csípéséről kapta, mely után a fájdalomérzet legalább egy napon át kitart, és átmeneti bénulást is okoz. Nos, az indián törzs beavatási procedúrája abból áll, hogy a fiatal fiúknak 10 percig kell 24 órás hangyákkal teli összekötözött lapulevelekből készült kesztyűket viselniük. Ha valaki esetleg azt szeretné tudni, mekkora fájdalmat okoznak ezek a kis szörnyetegek, nézze meg azt a videót, amiben egy ausztrál, kíváncsi fickó vetette magát alá a kísérletnek. Talán mondanom sem kell, nem lett jó vége...

Krokodilbőr
 
Pápua Új-Guinea a világ egyik legkevésbé urbánus országa, a népesség mindössze 18 százaléka él városokban. Az ország egy sajátos világrekorddal is büszkélkedhet: egy országon belül itt beszélik a legtöbb különböző nyelvet, 840-et, ami a világ összes nyelveinek nyolcada. Tegyük még hozzá, hogy Pápua Új-Guinea az egyik legkevésbé felfedezett ország, mind földrajzi, mind antropológiai értelemben, és rögtön látszik, hogy végtelenül izgalmas terep, sokféle, különös törzzsel, a folyóvidéken pedig régi hagyománya van a tetoválásnak. Ezen a szakaszon erős krokodilkultusz él, ugyanis a folyóban nem ritkák ezek az állatok, és ahogy az sokszor lenni szokott, az egyszerű népek azt istenítik, amitől félnek. A tetoválás faluról falura változhat, de a legnépszerűbb a krokodilminta: amikor a fiatal férfi bőrét apró pengevágásokkal ilyenre vagdalják. A szertartás előtt a jelöltek hetekre elvonulnak a lélekházba, és ha valamelyik fiúnak inába szállna a bátorsága, a többiek segítik bátorítással, humorral a nehéz órákban. A szertartás nem kötelező, de ha valaki nem veti alá magát, nem lesz teljes jogú férfitagja a közösségnek, úgy kezelik, mint egy asszonyt. 


Nos, azt hiszem, mára elég volt a fájdalomból, az iszonyatból, úgyhogy elbúcsúzom. Remélem, tetszett nektek a projektem első része, ezekkel az írásokkal szeretnék kicsit a könyveken túlra tekinteni, és a fejekbe tenni azokat az érdekes dolgokat, amiket a világunk tartogat. :) Ha valakinek van hozzáfűzni valója a témához, nagyon nagy szeretettel várom, lent bátran ott hagyhatja a lábnyomát. 

Cuppanós az arcotokra: Everglow

Felhasznált képek & források
 
 

"Levegőt adtam neki. Ő életet adott nekem." - Stacy M. Wray: Libra Rising

február 25, 2018 0 Comments

"A bad boy seeking hope. A good girl searching for love.  We all need second chances."

"Reed Faulkner knows trouble. Caught up in living a life on the wrong side of the tracks, Reed gets sent to Nowhere, Indiana to serve out his sentence after a robbery gone bad. Little does he know his world’s about to change forever. Harper James is a horoscope-obsessed girl with dreams of becoming a lawyer— and Reed’s attraction to her is undeniable. Despite their differences, the connection they have together as fire and air cannot be extinguished. Reed only wants one thing. A life with Harper.Then, tragedy strikes. One night together— and a reminder of the unfulfilled promises Reed struggles to keep. Reed realizes redemption can only be found in one place…His home is with her."
 

Egy rosszfiú, aki a reményt keresi. 
Egy ártatlan lány, aki a szerelmet kutatja. 
Mindegyikünknek kell második esély.

Reed Faulkner jól ismeri a bajt. Eddig a rossz oldalon élt, és büntetlenül megúszta, azonban a legutóbbi rablás rosszul sült el: elkapták, ezért a semmi közepére, a poros Indianába kell mennie. A világa pedig örökre megváltozik. Harper James egy szenvedélyes lány, aki megszállottja a horoszkópoknak - álmaiban pedig ügyvédnek készül. Találkozásuk első percétől azonban Reed vonzalma egyre erősebb, és tagadhatatlanabb. A különbségeik ellenére a kapcsolat, amit felépítenek, olyan mint a tűz: semmi sem olthatja ki. Reed csakis egy dolgot szeretne: közös életet Harperrel. Aztán megtörténik a tragédia. Egy éjszaka együtt - és egy emlékeztető a be nem tartott ígéretekről. Reed pedig felismeri, hogy a megváltás csak egyszer, egy helyen érkezik el...


294 oldal
Írta: Stacy M. Wray
Megjelent (USA): 2017. december 2.
A Cím tükörfordítása: "A Mérleg Emelő" v. "A Mérleg Felemelkedése"

Csavar: ✓
Érzékiség: ✓
Cliffhanger:
  Morális kérdések: ✓
Váltott szemszög:
 Olvasható-e önállóan: ✓

Everglow olvasta: angolul
 
Goodreads arány: 4,38
Időtartam: 8 év (2006 - 2014) 
 Főszereplők: Harper James & Reed Faulkner
Címkék: kortárs, New Adult, romantikus, szerelem, halál

Goodreads||Moly ||Amazon

Cover love, or cover hate?




Ezt a részt most legszívesebben kihagynám, annyira blama és lehetetlen kérdést kell megválaszolnom, és valószínűleg ti is tudjátok a választ - de valahogy akkor is fel kell konferálnom ezt a könyvet. Olyan könyvről van szó, amihez én szerkesztem az első képeket - bizony, még a google sem dob ki semmit, ha rákerestek. Olyan könyvről van szó, amihez én írom az első "értékelést", illetve fordítom a fülszöveget. Hihetetlennek tartom, hogy december 2. óta alig akadt valaki - a csodálatos borító ellenére - aki hangyasz**nyi figyelmet is szentelt volna ennek a könyvnek, pár elvetemült olvasón kívül, és ha nem alakul ki az utóbbi időben az a mániám, hogy angolul olvasok, én is elsétálok mellette. Aztán sok más, teljesen blőd - mindennek oka van az életben felkiáltással... - indokból kifolyólag ezt választottam a másik könyv helyett, ami még mindig öt, azaz ÖT csillagon áll a Goodreadsen, a maximális ÖTBŐL. Lejjebb kiderül, mi történt azóta. 

Korábban, az írónő több munkájával együtt mutattam nektek ezt a könyvet is, és azóta sok mindenre rájöttem. Az egyik, hogy olvasás után a címnek is más lesz a jelentése, és könnyebben lehet vele dolgozni. Emiatt tennék a korábbiakhoz egy kiegészítést: a "Mérlegemelő" címet megpróbálom neutralizálóval kitörölni - vagy legalábbis megfelelő indokot keresni arra, hogy miért??? - és egy sokkal szebb emléket tenni a fejetekbe. Így lesz "Mérleg Emelő"-ből a "Mérleg Felemelkedése." Máris sokkal passzentosabb, főleg az alapján, amihez a könyvben volt szerencsém. De ha mégis magyarázatot kellene adnom, azt mondanám, hogy minden csillagjegynek van egy ún. emelkedő párja is. Így lesz a Mérlegből pl. Mérlegemelő, és ez mutatja meg, hogy adott csillagjegyben született hogyan lát másokat, hogy védi magát, milyen élmény kell ahhoz, hogy az életét teljesnek érezze, stb. Az extrában bővebben kifejtem, csak a miheztartás végett. Nekem mindkét változat tetszik, hiszen sugallnak valamit - csak a dolgok mögé kell nézni. Mire asszociáltok, ha egy NA könyvnek a "Mérleg Felemelkedése" címet adják? Úgy - úgy.

A címet megmagyaráztam, jöjjön az idézet, és a modellek, és az összegző. Azt mondja hogy: "I gave her air. She gave me life." Vagyis "Levegőt adtam neki. Ő életet adott nekem." - Na most itt szabadon lehet ereszteni a fantáziát, és azonnal ki is lehet találni a műfajt - annak, aki elsiklott a címke felett. Irgum - burgum kutykurutty. Ez az 1 sor sok mindenre enged következtetni - nekem olvasás előtt az jutott eszembe, hogy szedhetem elő a zsepiket, zsinórban harmadjára, és ez nem is áll annyira távol az igazságtól. Nem lenne jó bármit elárulni a cselekményről, de a borító már tartalmaz erre utaló jeleket: nem véletlen szól két emberről az a mondat, és mintha kissé "egymástól függő, egymásba kapaszkodó" felhangja is lenne...amire ráerősít a két modell is. Amikor megnézem ezt a borítót, némi zavart érzek az erőben, mert mindig is az volt a vágyam, hogy valaki magához szorítson, és azt mondja: "nem lesz semmi baj, babó." - Hát van valami egy fiatal lány számára, ami ennél többet ér?! Nem hinném, legalábbis magamat alapul véve. Ez a borító erőt, emellett biztonságot sugároz, hiszen a leányzó két erős, védő kar között van - de az élet nem kegyelmez senkinek: belelök, aztán kiszakít belőle...

Bár a lényeget tudjátok, mindenképp szeretnék összegezni: nagyon elégedett vagyok a borítóval, és lenyűgözőnek tartom. Ám az maradjon titok, hogy ez érvényes-e a könyvre is - elöljáróban annyit mondok, hogy mindez szép dobás egy olyan írónőtől, akiről eddig még nem is hallottam, és még nekem kell arról gondoskodni, hogy a gugliban legyen kép a könyvéről. Persze minden azon áll vagy bukik, hogy megkapom-e, amit keresek, és amit életcélom mindenben felfedezni, még a kavicsban is az utca szélén...


Stacy M. Wray nem az a tipikus, nagynevű, világhírű írónő: Goodreadsen eddig összesen 109 értékelése van, átlagban 4,22-es aránnyal, ami kifejezetten jónak számít. De köszönő viszonyban sincs például Colleen Hooverrel vagy Amy Harmonnal, bár mind a hárman ugyanabban a műfajban alkotnak. Azonban - mint az mindjárt kiderül - nem érdemes lebecsülni azokat sem, akik kevésbé ismertek. Stacynek eddig 4 könyve, és egy novellája jelent meg odakint, ami a kevésnél is kevesebb - valószínűleg nem nagyon promózza magát, és olyat se talált, akin keresztül legalább hirdetheti a könyveit, mert ellenkező esetben találtam volna - a sajátjaimon kívül - képet is a gugliban. Szerintem ezért a nagy csend körülötte. Egyébként én sem javítottam volna az arányon, ha nem jön a sugallat, hogy angolul kell olvasnom, és nem lennék feliratkozva a Goodreads hírleveleire.

Korábban említettem már, hogy ezt a könyvet egy nagylelkű lehetőségnek köszönhetően olvashatom - és gyanítom, azért tették be az ajánlatok közé, mert az írónőnek eszébe jutott, hogy promóznia kellene a könyvét valahol. Nincs ezzel baj, szerintem ez egy kiváló formája a promónak, legalábbis ha író lennék odakint, biztosan kihasználnám. De ahogy mondtam, ők ott kint akkor is megtehetik ezt, ha gyengécske a biznisz. Tehát a lényeg dióhéjban az, hogy 3 könyvet biztosítanak 3 különböző írótól, és a delikvens választhat, melyiket akarja olvasni, határidőre és értékelésért cserébe. Nekem még ezen kívül 27.-ig írnom kell angolul is, és azzal odaállítani a Goodreadsre, különben megvonják a jogomat, és pá - pá, potya olvasás. Kihasználtam a lehetőséget, választottam, olvastam, és...bajba kerültem, mert egyik részem sírt a gyönyörűségtől, a másik felem meg unatkozott. 

Egyáltalán nem okozott gondot a megértés, nem voltak benne szlenges kifejezések, és az angolul (kissé) nehezen értő öcsém is röhögve olvasná el. De a viccet félretéve, ami ebben a könyvben a legkönnyebben emészthető, az a nyelvezet. Innen - ahogy szokták mondani - csak felfelé visz az út, és minden egyre nehezedik. Az igaz, hogy gyorsan lehet vele haladni, hisz nem kell sok ész a szavak egymás után pakolgatásához. Ám ami könnyítést adott előbbi, azt ellensúlyozza valami más. Ez a valami nálam úgy nézett ki, hogy a negyedénél leraktam a könyvet, aztán ez megismétlődött a felénél, a háromnegyedénél, sőt, az utolsó lapokon is. De nem kellett miérteken töprengenem, mert sejtettem, honnan jön a zavar: a saját személyiségemből. Néhány könyv ugyanis lelkileg erősebben terheli meg azt, aki arra hajlamosabb. Guess who. *Put my hands up in the air* Ezzel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy aki hozzám hasonlóan érzékeny(ebb) típus, meg fog lepődni. Aki pedig nem, annak ez könnyen nyelhető falat lesz. Legalábbis a könyv feléig.

Ez a könyv színtiszta New Adult, a szó szoros értelmében, és megkockáztatom, hogy a kedves olvasónak nem a komoly, mélyenszántó cselekmény, a realitáshoz közel álló karakterek, vagy a világot és az embert megváltó morális kérdések jutnak eszébe a műfajról először. Ebben a könyvben háromból kettő érvényesül erősen, a harmadik meg elmegy a komédia felé, de szerencsére éppen sikerült eltalálni, melyikből lehet engedni annyira, hogy az még ne okozzon zavart az erőben. De lássunk mindent részekre bontva. Gyerekek, én még nem találkoztam olyan írónővel, aki ennyire semmilyen különös módon tudja a könyvét megírni, ugyanakkor mégis mindent úgy beletesz, ahogy annak rendje és módja szerint lennie kell, és azzal minden helyre kattan még a világban is. Egy szálon fut a cselekmény, és az a szál is leírható nem egészen 10 szóval, mégis minden benne van, ami megfogja az embert. Tökéletes ez a könyv, kis (?) hibával, és azért írom ezt így, mert sikerült az átlagos alapból valami olyat kihozni, amire csak kevesen képesek. Valami mégis félrecsúszott, és ezt kissé nehezen tudom megemészteni. Olvass tovább.


Ha valakinek nem világos, miért írtam két, teljesen ellentétes fogalmat ugyanarra a könyvre, máris kifejtem. Sokszor láttam már ilyen indulást, és azt hittem, ez sem lesz különb, mint a másik száz meg száz. Szóval adott egy teljesen átlagos alap: hősünk, Reed (itt aztán beindult a vészjelzőm, és csak az nem rettentett el, hogy az írók egymástól legfeljebb neveket kölcsönöznek, sztorit nem) vérbeli rosszfiú - és alig 17 éves. Rövid élete során mindent látott és elkövetett már, de a legutóbbi stikli rosszul sült el: elkapták. Ám nem bekasztlizzák, hanem elküldik egy számára teljesen idegen környezetbe - hogy letöltse a büntetést - ahol az élete egészen más irányt vehet, mint azt valaha is képzelte volna. Kérdés, hajlandó-e változni, a változáshoz elég lesz-e saját maga, és mi lesz utána. Harper (itt fogtam magam, kikapcsoltam a vészjelzőt, elszaladtam világgá, majd visszatértem, hogy tovább olvassak) 15 éves, és megszállott horoszkópfüggő: azért olvas újságokat, hogy a horoszkópot megnézhesse. Éppen nyári diákmunkát végez az álmatag kisváros egyetlen munkát adó farmján, egy majd' 80 éves papinál...

Szóval innen indul a sztori, én meg azt hittem, ennél már nem jöhet sem rosszabb, sem klisésebb - az is eszembe jutott, hogy visszahajítom a könyvet a Goodreads-es csajoknak. De süljön le a bőr a képemről, ha tényleg megteszem, mert utána siránkozhattam volna bőven. Természetesen nem mondtam, és nem is akarok elmondani mindent a cselekményről és a karakterekről, de jobb, ha tudjátok: nem véletlen írtam, hogy a semmilyen, átlagos alappal ellentétben iszonyú jó történet kerekedett ki az egészből, ráadásul belefűzték az asztrológiát is - szeretem ezt, nagyon szeretem. Egyébként Reedet már én kezdtem egy ponton megsajnálni - hiszen szerencsétlen nem csinál mást, csak állandóan rosszkor van rossz helyen, és az élet szörnyen kegyetlenül elbánt vele. Harper mindig arra a tetves horoszkópjára hallgat, és igyekszik mindent aszerint alakítani - klisé a tetőőőn - de az öreg papi is tud, és fog is meglepetéseket okozni, higgyétek el nekem. 

Nehezen tudom eldönteni, hogyan értékeljem ezt a könyvet, hiszen egyrészt csupa ellentét: adott az átlagos alap, amire rápakoltak egy (eleinte) erős cselekményt. Nekem tökéletes, hiszen ebből a kezdésből aztán mindent ki lehet hozni, és akármilyen irányba lehet tolni az egészet. Szurkoltam, hogy jó legyen. Aztán említettem, hogy az egészet le tudom írni nem egészen 10 szóval, ennek ellenére annyira megfogott, hogy szinte abba sem akartam hagyni. De ha ez még nem lenne elég, a végső csapás akkor következett, amikor a könyv feléhez értem. Nagyon szerettem volna, ha azt a vonalat fűzik tovább, amivel kezdődött az egész, de nem így történt, és ezért jogosan lehetnék mérges. A könyv egyik fele olyan, mint egy édes, nyári szellő, ami a hosszú hajamat simogatja, a másik fele pedig rémálmaimban se jöjjön elő többet. Nem mondom, hogy bődületesen rossz, mert mindent megértek, mindenre találok miértet. De még az én fejemben is annyi terv akadna, pont az ilyenek elkerülésére - és nem vagyok író, csak egy átlagpolgár. 

A könyv felénél egy éles váltást tett be az írónő, és onnantól kezdve két világ különült el, sokkal jobban, mint azt illene egy NA könyvben. Számíthattam volna arra, hogy ez nekem nem fog tetszeni, és igazam lett: nem élveztem annyira, mint előtte. Végül pedig a cselekmény egy apró, spoiler nélküli részlete: 294 oldal elrepül, és az olvasó nyilván vár valami megoldást arra, hogy mi miért történt. De ha ez kifullad abban, hogy valakinek azért kell vezekelni, amit jóformán el sem követett, hogy az 100. oldalon tett dolog megoldása majd csak a 290.-en derül ki, félsoros párbeszédben, és nem is akkora durranás - hiszen nem történt semmi, ami miatt az illetőnek ott kellett volna lennie, ahol volt, de az írónő úgy alakította, hogy ez véletlen se derüljön ki, amíg az olvasó végig nem halad a könyvön, és csalódik - valahol jobban át kellett volna gondolni az egészet, és még pihentetni a fiókban. Vagy tényleg azt a vonalat fűzni tovább, amivel elkezdődött. Remek ötlet az olvasó érdeklődését fenntartani úgy, hogy az író elképzeltet valamit, és végig fenn tartja a látszatot - de amikor kiderül minden, legalább annyira erős magyarázatnak kellene lennie, vagy annál is kiforrottabbnak, mert ez óriási blamának tűnhet - én nem vagyok az a fajta, aki csalódásként él meg bármit is - de rajtam kívül még sok olvasó van. 



Harper eléggé szimpatikus számomra, hiszen kicsit magamra ismertem benne: csillagjegyéből fakadóan mindig a szépet keresi, és még akkor is meglátja a pozitív tulajdonságokat, ha az illetőben nincs semmilyen pozitív tulajdonság. Édesanyja meghalt, édesapja pedig a "folyékony ördög" rabja, ahogy a lány nevezte az elején. Minden vágya, hogy ügyvéd lehessen belőle, sokkal többet tanul, mint a társai. Óriási szenvedélye a horoszkóp, ennélfogva feltett szándéka, hogy megtalálja azt a csillagjegyet, ami a horoszkóp szerint a legjobban hozzá illik: egy mérleget. Reed pedig...nos, druszájához méltóan ő is egy rosszfiú, akinek az életét jó és rossz fordulatok követik folyamatosan, és akinek igazából csak egy erős kézre lenne szüksége, amit addig soha nem kapott meg. A könyv kezdetén Harper 15, Reed 16 éves, és mire a végéhez ér, 8 év telik el.

Tudjátok rólam, hogy a váltott szemszöget preferálom, annak is a fiú - férfi változatát, és nagyon boldog vagyok, hogy végül váltott szemszöget kapott a könyv, mert így Reed tetteire is választ kaptam, és láthattam a belső vívódását a szerelme, és a saját hülyeségei között. Bár néhány dolog felett szintén nehezen tudok elsiklani. Felteszek nektek egy kérdést, de kérem, hogy tegyétek a szívetekre a kezeteket: mit kezdenétek egy olyan valakivel, aki felbukkan, összetör benneteket, mindent megígér, aztán úgy eltűnik hónapokra, mint a szürke szamár a ködben, és mindez éveken keresztül? Nos, én azt mondanám, hogy le kell szállni felhők közül, és felejteni, akkor is, ha bizonyos, előre nem látható okok miatt szinte képtelenség. Eddig stimm? Nagyszerű. Erre jön a kisasszony, és MINDEN alkalommal visszafogadja az urat, annak ellenére, hogy hónapokig, évekig nem látta, és darabokra törte őt. Persze a csalódást csak szex-el lehet elfelejteni. Ájáj. Apropó, Reed. Illendő lenne legalább messengeren levélben tájékoztatni a másikat arról, mi a valódi szitu, nem a másikra bízni a piszkos munkát, és úgy elküldeni a szerelmünket a francba, hátha elfelejt bennünket. Mondjuk én nem várnék éveket valakire, akár tudom, mi történt, akár nem. Talán szerencsésebb előbbi, de persze véletlen se ez történik. 

Talán amiről nem meséltem még, az az NA műfajban afféle kötelező elem: a romantikus szál, és az intim jelenetek. Mit is mondhatnék? A két szerelmes madárka szép kis forróságot ad az olvasónak, főleg a második részben, amikor már felnőttek, ismerik egymást, egymás testét - lelkét. Csodálatos, gyönyörű jeleneteket élhet át az olvasó, és szinte már bánja, hogy nem szállhat be harmadiknak. Nem én voltam. Első pillanattól kezdve ott a parázs, a láng, és nekem sem véletlenül tetszett a könyv első fele annyira, hiszen édes, ártatlan, a két galamb pedig azonnal megtetszik egymásnak, csak eleinte nem merik beismerni. Meg persze nehogy a srác liliomtiprásért kerüljön vissza a rács mögé, amikor amúgy is a büntetését tölti...rendben, ez csak belőlem kiszakadt, rossz vicc volt. De kezdetben mindketten nagyon fiatalok, szinte gyerekek, és kell valami féle "őrzőkutya" is, nehogy a csúnya, gonosz farkas megkörnyékezze Piroskát. Inkább nem is mondom, kinek szánták a szerepet, mert nem hinnétek el. Piroskának elmondták, hogy nem szabad ezért, azért, amazért, ő mégis szerelmes lett az első pillanatban, még akkor is, ha a csúnya farkas eleinte csak felfalni akarta. Később már szerelmes volt a farkas is.


Semmit nem olvastam még az írónőtől, vakon kezdtem neki a Libra Rising-nak, de mindent összegezve kellemesen csalódtam. Lehetett volna a másik fele sokkal jobban, sokkal összeszedettebben megírt, de ez így marad, ezt kell elfogadni. Legközelebb elolvasom a feléig, onnan meg hozzátoldom a saját változatomat - mindent megoldok. Eléggé kifulladt a sztori a végére, de amit szerettem volna, azt megkaptam. NA rajongóknak szívből ajánlom ezt a könyvet, a többiek meg inkább hagyják ki, mert csalódni fognak. Megajánlom a négy és felet, ami egyébként négy lett volna - csak a könyv első fele annyira tetszett, hogy a hibák ellenére sem lett volna képem négy szarvassal idepofátlankodni. Örültem a szerencsének.

Végső értékelésem
 


Az aszcendens annak az állatövi jegynek felel meg, amelyik a születésünk pillanatában éppen felkelt a horizonton, ugyanis a Föld forgása következtében a tizenkét állatövi jegy egy nap alatt „végigjárja” az égboltot. De csak az lehet az aszcendensünk, amelyik a világrajövetelünkkor az égbolt peremén tartózkodott. Az aszcendens a valódi énről árulkodik, azt mutatja meg, hogy az ember élete során milyenné szeretne válni, mire törekszik, mit tart fontosnak, értékesnek, emellett jellemzi az egyén alaphangulatát, az „énérzést”, az élethez és többi emberhez való viszonyulását, és a személyiség képét is, amelyet a külvilág első benyomásként lát. Az aszcendens mutatja meg, hogy néz ki az ember, továbbá hogy beszél, hogy mozog, milyen az alkata, milyenek a színei (szeme, haja, bőre stb.). Az aszcendens képes jelezni azt is, hogy mely testrészek a legsérülékenyebbek, milyen betegségekre hajlamos az egyén.

Az aszcendens a születés pillanatában kel (latinul: ascendere) és a születés napján, 24 órán belül mind a 12 jegy egymás után megjelenik a keleti horizonton, hasonlóan az órához – csak itt nem a mutatók mozognak, hanem a számlap. Átlagosan kétóránként kel fel a keleti horizonton egy újabb állatövi jegy, és különböző sebességgel emelkednek fel. Nálunk, az északi félgömbön a Halak a leggyorsabb jegy, ami kb. 30 perc alatt emelkedik fel, míg a Szűz a leglassúbb, kb. 3 órán keresztül kel fel. Így nálunk a Halak aszcendens elég ritka, míg a Szűz nagyon gyakori. Magyarul: ha beírjátok a gugliba, hogy "aszcendens kalkulátor, ki fogja dobni a találatokat. Én rákattintottam az egyikre, és kíváncsiságból kitöltöttem. Az aszc. jegyem a szűz lett, alatta pedig minden olyat leír, ami engem jellemez, mint Halak. Tehát amikor én születtem, a felkelő csillagjegy a Szűz volt, ezért van, hogy amiket a szűz jegyben írnak, tényleg olyan is szeretnék lenni, tudom magamról. A valódi csillagjegyemben, a Halakban pedig minden olyat írnak, ami tényleg jellemző rám. Bizony, a realitás néha jó lenne...

Aszcendens párok:

Rák & Bak
Szűz & Halak
Kos & Mérleg
Bika & Skorpió
Ikrek & Nyilas
Vízöntő & Oroszlán (a szüleim ezek.)

Bika, az élveteg

Bika
Jellemzői: Nyugodt, lassú, kitartó, megbízható, kényelmes. Szereti az állandóságot. Élvezi és értékeli a szépséget. Jó ízlése és művészi adottságai vannak. Érzelmes és érzéki, de makacs, belátásra, változtatásra képtelen. Mohó, nehézkes és lusta. Ragaszkodik tárgyakhoz, emberekhez. Birtokolni akar mindent. Nem ad, és nem kér kölcsön. Életfelfogása: „Rómát sem egy nap alatt építették.” Külseje: Zömök test, vastag nyak, meleg „boci”-szemek, széles, érzéki száj. Nyugodt, lassú mozdulatok, finom kéztartás. Érzékeny testrészek: fej alsó része, alsó fogsor, nyak, garat, gége, hangszálak, nyaki ütőér. Megnyerő és nyugodt, de lelke mélyén háborgatja valami. A kézzel fogható haszon sokat jelent számára, szokatlan pénzszerzési módszereinek eredete gyermekkorába vezethető vissza.


Ikrek, az intellektuális

Ikrek
Jellemzői: Sokoldalú, kíváncsi, szellemileg és fizikailag is mozgékony, fiatalos. Mindig mindenről tudni akar. Szívesen és sokat beszél. Kitűnő szónoki képességei vannak. Sehol sincs sokáig. Mindig máshova vágyik, mint ahol épp van. Szétszórt, felületes, ideges, nyugtalan, állhatatlan, fecsegő, kétszínű. Életfelfogása: „Miért érném be eggyel, ha több is lehet?” Külseje: Hosszú karok, vékony, magas testalkat, éles, érdeklődő tekintet, magas homlok, keskeny arc. Folyton mozog, jár keze-lába. Érzékeny testrészek: tüdő, vállak, kulcscsont, felkarok, lapocka, bordák. Barátságos, szellemes, sokoldalú. Jó és eredményes kapcsolattartó, közvetítő, szavait gesztusaival is alátámasztja, s ez igazolja egyenes természetét. Gyermekkora többnyire nehéz, emiatt felnőttként is bizalmatlan, de ezt mélyen magába rejti.
Rák, a romantikus

Rák
Jellemzői: Finom lelkű, érzékeny, sértődékeny, félénk, kitartó, ragaszkodó. Gondoskodik, óvja, védi a hozzátartozókat. Romantikus, álmodozó, együtt érző. Gyerek szeretne maradni örökké. Szégyenlős, ingadozó hangulatú. Tele van kisebbrendűségi érzésekkel és önsajnálattal. Életfelfogása: „Segítek, ha cserébe te is segítesz.” Külseje: Álmodozó, szomorú tekintet, sápadt, kerek arc, nagy mellek (nőknél), pocak (férfiaknál). Lassú, félénk mozgás. Érzékeny testrészek: gyomor, patkóbél, máj, lép, epe, hasnyálmirigy, anyaméh, mellek. Barátságos, szellemes, sokoldalú. Jó és eredményes kapcsolattartó, közvetítő, szavait gesztusaival is alátámasztja, s ez igazolja egyenes természetét. Gyermekkora többnyire nehéz, emiatt felnőttként is bizalmatlan, de ezt mélyen magába rejti.

Oroszlán, az uralkodó

Oroszlán
Jellemzői: Büszke, melegszívű, nagyvonalú, optimista. Magával ragadó az a hév, ahogy beszél. Tele van lelkesedéssel, élni akarással és életörömmel. Jó a közelében lenni. Sikeres, de hencegő, kérkedő és kellemetlenül dicsekvő. Néha túloz. Hiú és öntelt. Nem bírja az ellenvéleményt és a kritikát sem. Életfelfogása: „Csodálatos vagyok! Csodáljatok!” Külseje: Jó fellépésű, muszáj észrevenni, ha megjelenik. Vonzó, dús haj és szőrzet, magas, széles homlok, nyílt tekintet, egyenes tartás, magasra emelt fej. Érzékeny testrészek: szív, gerinc, agy, látás. Szeret a figyelem középpontjában lenni, kedves és nagylelkű. Gyermekkora minden valószínűség szerint kivételesen felhőtlenül telik, amit a szüleivel megélt érzelmi kapcsolata tesz teljessé.

Szűz, a rendes

Szűz
Jellemzői: Tiszta, rendes, módszeres, kritikus és reális. Vigyáz a higiéniára, nem pazarol el semmit. Hatékony, mert célszerűen, ésszerűen csinál és oszt be mindent. A haszontalan időtöltést elítéli. Szorgalmas és lelkiismeretes. Függ a külsőségektől, és fél, hogy mások mit szólnak. Életfelfogása: „Rend a lelke mindennek!” Külseje: Tiszta, rendezett külső, vékony testalkat, idősebb korban sok ránc, kicsi szemek, kritikus, szigorú tekintet. Nem mozog és nem beszél feleslegesen. Fegyelmezett, egyenes testtartás. Érzékeny testrészek: ujjak, emésztés, a patkóbéltől a féregnyúlványig, vastagbél első része is. Gyermekként örül minden sikernek, felnőttként hajlamos elveszni a munkában, gyakran olyan területen dolgozik, ahol mások érdekeit szolgálja. Külső szemlélő számára a viselkedése szerény, igénytelen és nyugodt, holott igén éles elméjű és remek a humorérzéke.

Mérleg, a diplomata

Mérleg
Jellemzői: Békés, derűs, harmonikus személyiség. Ösztönösen kibékíti az ellenfeleket. Nem szeret egyedül lenni. Szeret ismerkedni. Tekintettel van mások igényeire. Sőt, ezt hajlamos túlzásba vinni, és magát a másik alá rendelni. Szeretetre méltó, kellemes társaság. De nem kitartó, könnyen feladja, ha harcolni kell. Nem tud kiállni önmagáért. Egyedül elveszett, határozatlan. Életfelfogása: „Az élet szép! Különösen együtt!” Külseje: Finom, ízléses megjelenés, semmi hivalkodás, érzékeny bőr, barátságos tekintet, félénk mosoly. Légies mozdulatok, táncos léptek. Érzékeny testrészek: bőr, derék, vesék, lágyék, petefészkek, herék. Vonzereje veleszületett adottság. Gyermekként vagy szeretik és megértik, vagy valamiképpen nincsenek rá tekintettel; elképzelhető, hogy valódi törődés helyett ajándékokkal halmozzák el.

Skorpió, a hipnotizőr

Skorpió

Nyilas, a kentaur

Nyilas
Jellemzői: Joviális, optimista, nyitott, liberális, lelkes. Előre, messzire néz, ezért a jelent olykor elmulasztja átélni. Nemes lelkű, nagyvonalú, igazságos, még úgy is, ha az neki nem kedvez. De túlbuzgó, fennhéjázó, felületes. Prédikál és feleslegesen moralizál. Túl színpadias és gőgös. Életfelfogása: „Jó vagyok, és a világ is jó!” Külseje: Erős test, magas homlok, csúcsos áll, nemes arcvonások. Tekintete a távolba réved, a halántékán hajlamos kopaszodni. Érzékeny testrészek: csípő, fenék, combok, a csípőízülettől a térdízületig. Egyéb: Barátságos, intelligens, mindenki felé nyitott, de legnagyobb kincse a függetlensége. Lehet, hogy a szülei eltérő nemzetek vagy vallási csoportok tagjai, s e kettősség jegyében nevelik. Ez később értékes elképzelésekkel gazdagítja az életét.

Bak, a kötelességtudó

Bak
Jellemzői: Alapos, felelősségteljes, gyakorlatias, kitartó, kötelességtudó. Képes megvonni önmagától bármit, csak hogy elérje a célját. Kissé aszkéta típus. Koncentrál, de nem tud lazítani. Ha akadályba ütközik, még nagyobb erővel küzd. Örömtelen robot, aki „gürcöl”, és mire eléri a célját, már nem képes élvezni. Zárkózott, kemény, fösvény, megkeseredett. Életfelfogása: „Aki Rómába akar menni, az ne ragadjon le a velencei karneválnál.” Külseje: Inas, szikár alkatú, arcán mély ráncok, tekintete szúrós, szigorú, orra egyenes és hosszú. Arca szabályos, szép a profilja. Az ajka nagyon keskeny. Nagy keze és lába van. Mozgása rendezett, fegyelmezett. Érzékeny testrészek: térd, térdízület, inak. Egyéb: Ambiciózus, szorgalmas. Feltehetőleg nehéz körülmények között nőtt föl. A szülei talán elfoglaltak voltak, s kevés figyelmet szenteltek neki, ezért már korán a saját leleményességére szorult.

Vízöntő, a különc

Vízöntő
Jellemzői: Független, szabad, extravagáns, különc figura. Semmit sem a szokásos módon csinál. Barátságos, nyitott, intellektuális, találékony. Mindenkit el tud fogadni. Előítéletektől mentes és szociálisan fejlett, de excentrikus, nem képes magába nézni. Hajszolt, zilált, alkalmazkodásra, „normális” életvitelre alkalmatlan. Életfelfogása: „Egyéniség = eredetiség. Nem tudok és nem akarok tömegcikk lenni!” Külseje: Rendezetlen művészkülső. Valami mindig lebeg körülötte: sál, stóla, hosszú lánc. Nem követi a divatot, hanem ő teremti. Sok színt hord. Arca tiszta, tekintete egyenes és barátságos. Érzékeny testrészek: lábszár, visszerek, vegetatív idegrendszer. Egyéb: Társaságkedvelő és kissé különc, gyermekkorában rengeteget olvas, és sok zenét hallgat, felnőttkor sikereit számítástechnikai szakértelmének vagy asztrológiai jártasságának köszönheti.

Halak, az alvajáró

Halak
Jellemzői: Segítőkész, empatikus, barátságos, szeretetteljes. Fejlett művészi adottságai vannak, különösen vizuális művészetekben. Idealista, álmodozó, teljesen elszakad a valóságtól. Túlérzékeny, emiatt beteges, gyenge fizikumú. Félénk, nem tud nemet mondani. Könnyen áldozattá válhat, de hajlamos az áldozatszerepével manipulálni környezetét. Életfelfogása: „Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Külseje: Nem túl magas. Széles, „szétfolyó” testalkatú és arcú, álmodozó tekintetű. Lassú mozgású, úszik a levegőben. Érzékeny testrészek: boka, lábfej, talp, nyirokrendszer. Egyéb: A valóságtól messze elrugaszkodó természetű, és alaposan berendezkedett a védekezésre. Gyermekként kerüli a többiek társaságát, a könyvek világába húzódik vissza, és alkotói elképzeléseket dédelget, ezen szokásai a misztika területére és a művészet felé vezetik.

Kos, a harcos
Kos
Jellemzői: Aktív, direkt, közvetlen, rámenős. Nem ijed meg a kihívásoktól, mert erős akaratú, energikus, vállalkozó. Nem adja fel. Szenvedélyesen harcol és szenvedélyesen szeret, de nyers, tapintatlan, figyelmetlen is. Nincs benne kompromisszumkészség. Számára a megoldás „vagy-vagy”. Meggondolatlan, nem készül fel a feladatra, csak belevág. Életfelfogása: „Aki mer, az nyer.” Külseje: Izmos test, egyenes, erőteljes orr, szemöldökvonal, állkapocscsont. Széles, energikus mozdulatok. Hangos beszéd, egyenes tartás, szemkontaktus. Érzékeny testrészek: homlok, orr, fül, fej felső része, felső fogsor. Egyéb: Látszólag komoly, csendes, tartózkodó, és hiányzik a humorérzéke. A sport és a fizikai elfoglaltságok jelentős szerepet játszanak az életében. Gyermekkora az apjával szembeni ellenállás és szenvedélyes összetűzések jegyében telik. Szülei legtöbbször a katonaságnál, a rendőrségen, a közoktatásban vagy köztisztviselőként dolgoznak.
Cuppanós az arcotokra: Everglow